AJÁNLÓ
 
09:00
2013. 02. 11.
Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé (a Szkéné Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és...
A bejegyzés folyatódik
 
09:00
2013. 02. 11.
Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek (a MaNNa és a Zsámbéki Színházi Bázis előadása) ...
A bejegyzés folyatódik
 
09:00
2013. 02. 11.
VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 2. nap A csecsemőszínház...
A bejegyzés folyatódik
 
09:00
2013. 02. 11.
VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 1. nap Hogy minden...
A bejegyzés folyatódik
 
09:00
2013. 02. 11.
Burok (Nylon Group) és Jam (HUPS! Crew) A magyar színház jelenleg legprogresszívebb, legizgalmasabban...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ady/Petőfi (A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület előadása a Tháliában)

Van az az égig érő fal diák és nagy nemzeti költő között, ami nem szigetel ugyan tökéletesen, de azért nagyon erősen tompítja a hangokat, és amire egyszer felfirkálták böhöm betűkkel, hogy "pátosz". Ha ezt a falat nem sikerül valakinek lebontania, akkor sok zseniális szöveg nem tud a fejekben verssé válni, és megmarad valami másnak: tananyagnak. Ha innen nézzük, akkor egy középiskolásoknak szóló rendhagyó irodalomóra nem is érhet el többet annál, hogysem annyi lyukat üssön ezen a falon, hogy az már magától is összeomoljon – és az Ady/Petőfi pontosan ezt teszi.

Kovács Krisztián (többnyire Petőfi) és Katona László (leginkább Ady) – Fotók: Nézőművészeti Kft. / Böjte Ágnes

Az előadás Ady Endre Petőfi Sándorról írott soraiból indul ki; ezt választja apropóul arra, hogy egymás mellé ültesse a két költőt, hogy addig-addig nézzük őket, amíg rájövünk: ők is csak emberek voltak, méghozzá háromdimenziósak, nem csak fekete-fehér képek a tankönyv papírján. Szó sincs arról, hogy életrajz-ismertetés és versmondás lenne a műsor: Katona László és Kovács Krisztián a két költőről beszélnek hol komolyan, hol komolytalanul – akad Ady-szöveg és Petőfi-levél, de egy asztrológus csillagút-elemzése és a rossz tanuló felelése is. A lényeg, hogy olyan kép rajzolódjon ki a sok töredékből, ami eléggé érdekes ahhoz, hogy aki hallja, azt egy kicsit elkezdje érdekelni ez a két figura.

Ezt persze nem csak a remekül összeválogatott és megírt szövegek garantálják – a színészek, Gyulay Eszter, és a rendező Scherer Péter munkái –, hanem az a nyelv is, amin az előadás megszólal. Sallangmentes, ez rá a jó szó: egy ponton, amikor a legtöbb diák már épp elgondolkodna, hogy nem az van-e itt mégis, hogy megpróbálnak valami hülyeséget lenyomni a torkukon, Katona László elénekel egy pazarul önironikus dalt pontosan ezekről a kételyekről, kihangosítva a kamaszok belső monológjait (a végén azzal a sorral, hogy „de legalább a Petőfit játszó csávó jól néz ki”). Ennyi, meg vagyunk véve. Az előadás működik, a fal mellett kéretik vigyázni. Mert dől.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés